Ritaslife

Az ember sokszor hibázik. Ha beszél, ha dolgozatot ír, ha játszik,  ha csinál akármit. És persze abban is sokszor hibázik, hogy hogyan válogassa meg a barátait. Egy évvel ezelőtt Rita és Ella a világ legjobb barátnői voltak. Furcsa módon tökéletes egyensúly volt a butácska és naiv Ella és a kritikus és szkeptikus Rita között. Nagyon jól megértették egymást, soha nem veszekedtek, mégcsak meg sem sértődtek egymásra.  Úgy gondoltál, hogy ez  a barátság örök életű lesz. De tévedniük kellett. Valami megváltozott. Nem tudni, hogy mi, de az igaz, hogy mostanra a két lány a legnagyobb mértékben utálják egymást. Hosszas gondolkozás után rájött Rita, hogy ő tehet a barátságuk tönkremeneteléről. Ugyanis megváltozott a személyisége. Most már sokkal jobb Natalie-val és Mayával lógni, hiszen ők ugyanolyanok, mint Rita. De, hogy ne legyen már minden olyan egyoldalú, Elláról is kell tudni, hogy ő sem ártatlan. Kívülről ártatlannak tűnik, de elég alattomos természete van. Nem egyszer tett próbálkozást arra, hogy elszedje Zac-et Ritától. Először nem volt benne biztos Rita, hogy szándékosan nyomul, és ezt Ela együgyűségének mondta. De mostanra világossá vált Ella szándéka. Már nincs akadály előtte, hiszen Rita és Zac szakítottak, nyugodtan nyomulhat Zac-re. Ez különösebben nem zavarja Ritát. Sőt, örült neki, hogy Zac-nek úgy ahogy sikerült túltennie magát, és próbáltmagának új társaságot keresnie. És az sem elhanyagolható, hogy így legalább lelkiismeret-furdalás nélkül utálhatja Rita a fiút is és Elle-t is.

Az elmúlt pár hét Rita számára két fontos dologról szólt. Az egyik az a közeledő szülinapja volt, a másik pedig Bill. Nem volt olyan nap, hogy ne gondolt volna a fiúra. Pedig egy főiskolás srác, aki egy felejtős buliban megcsókolt valakit…nem kéne, hogy ekkora nyomot hagyjon Ritávan. De meglehetősen nagy nyomot hagyott. Rita, ha tehette volna, minden nap beszélt volna Billel, vagy akár fel is ment volna hozzá. Mindeg órákat ült a számítógépe előtt, hogy várja Bill levelét. Egy ideig a fiú még írogatott is neki, de egyszer csak napokif nem kapot választ Rita, amitől teljesen kétségbeesett. Egyideig még reménykedett, hogy kap valami visszajelzést, de miután harmadik napja semmi, muszáj volt megosztani a próblémát a barátnőivel.
-Már napok óta nem válaszol?-kérdezte Natalie. A három barátnő éppen egy unalmasabb történelemórán beszélgettek az egyik félreeső padnál.-De azt mondtad, hogy minden a legnagyobb rendben.
-Azt mondtad, hogy biztosan akar valamit. Mikor mész legközelebb a bátyádhoz?-Maya hangjában némi szemrehányást lehetett észrevenni. Emiatt Rita is elszégyellte amgát. Hogy is reménykedhet ilyen butaságban? Csak egy futó kalandként tekintett rá Bill, Rita pedig bután azt hitte, hogy valami komolyabb is lehet belőle. De hát…!
-Igen, azt hittem, hogy akar valamit!!! Ha nem akarna, akkor miért keresett volna meg? Miért írogatott volna?
-Rita…attól még, hogy valaki ír neked egy kedves levelet, az még nem jelenti azt, hogy feleségül akar venni.-mondta kicsit félénken Maya. Jogos a félelme, ugyanis félt attól, hogy Rita hogy fogja fogadni az igazságot. De Rita nem akardt ki, hanem belátta, hogy barátnőjének teljesen igaza van. És közben az is eszébe jutott, hogy a bátyja nem nagyon örülne neki,ha megtudná, hogy egyetlen hugocskája a legjobb barátjával kavar. Ezért úgy döntött, hogy békénhagyja Billt. A tapasztalat juttatta erre az elhatázotásra, hiszen rengetegszer megtörtént már, hogy Rita bátyja talán féltékenységből, talán féltésből, de mindig úgy csinálta, hogy Ritának ne legyen túlságosan is személyes kapcsolata a haverjaival,
-Rendben. Igazad van, hülye voltam. Azt hiszem elfelejtem Billt. Nem lesz nehéz, azt hiszem.- mondta Rita, és csodálkozott önmagát, hogy amint ezek a szavak elhagyták a száját, semmi szomorúság vagy lehangoltság nem volt a lelkében. És teljesen hiszti- és veszteségmentesen múlt ki a rajongás Ritából Bill iránt.

A szerelmi bánat általában alábbhagy, normális esetekben. Ha az illető szép csendben tudomást sem vehet az elveszítettjéről. Zac nem lehetett ilyen kiváltságos helyzetben. A szakításról való felszabadultságában Rita olyan dolgokat művelt, amitől nem gyógyult be Zac sebe, hanem minduntalan felszakadt, mintha Rita egy kést döfött volna bele, és most forgatná azt. Zac valószínűleg nagyon szerette Ritát, és nagyon megviselte a szakítás. Rita próbálta néhány bocsánatkérő SMS-sel helyrehozni  a dolgokat, mert ezek után még szivesen lett volna a haverja Zac-nek. Ezt valószínűleg nem gondolta komolyan…De Zac akkora csalódás és trauma áldozata lett, hogy egy darabig nem tudta azt kiheverni.

Viszont az élet megy tovább, és mint mondtam, Rita mindig talált valakit, akivel foglalkozzon. A barátnők mindig mindenhol ott vannak, de ha kiváncsiak a részletekre, és a pletykákra, akkor főleg. Rita, Natalie és Maya egy padon ültek a Morrison parkban, és élvezték a gyenge napsütést.
-Szóval csak ez volt az oka a szkításnak, hogy hirtelen rádöbbentél, hogy nem szereted? De mikor, vagy hogyan? - kérdezte Maya a haját piszkálva.
-Hát azt hiszem, van még egy ok, amiért véget ért ez az egész.-vallotta be Rita.
-Van valakid?- csillant fel a szeme Natalie-nak.
-Még nincs-somolygott Rita- de van egy jelentkező a láthatáron. Biztos meséltem már nektek Billről.
-Na ne…az a Bill?-dermedt le a két kiváncsiskodó. Az a bizonyos Bill Rita bátyjának a barátja. Egyszer volt alkalmuk találkozni, és akkor Bill nagy hatással volt Ritára.- Csak azt ne halljam, hogy nem mondtál el nekünk mindent! Ki vele! Mi a helyzet Billel?
-Emlékeztek meséltem, hogy találkoztunk, és azt mondtam, hogy nem közömbös. Megcsókolt!-a lányok feszülten figyeltek, majd nagy ujjongás közepette megölelték barátnőjüket.
-És múltkor felhívott telefonon. Csak kíváncsi volt, hogy hogy vagyok.-mesélte boldogan Rita.
-De várj csak…-gondolkozott el Maya és összehúzta a szemöldökét a koncentrálásban- mikor találkoztál te Billel?
-Decemberben…,-vágta rá natalie, akinek leesett mire akar kilyukadni Maya.-a Zac-kel való kapcsolatod kellős közepén!!! Ez azt jelent, hogy te…
-…megcsaltad…-visította Maya.
-Zac-et-fejezte be beismerően Rita. Igen, így van. Azóta nem tudok másra gondolni, csak arra a csókra.
-Minden érthető!-ujjongott Natalie-Hát akkor sok sikert Billnél! Üdvözlöm!-azzal felpattant, jelezve, hogy járjanak egyet a parkban. Közben Ritáékhoz beszélt, és nem vette észre a mögötte levő pault, és kihíján fellökte őt.
-Hoppá, ne haragudj.-kért bocsánatot Natalie.
-Semmi gond. Sziasztok lányok! Szia Rita! -köszönt rájuk, majd gyorsan elsietett. A lányok mindig is furcsának, és kicsit különcnek tartották Pault és vele együtt a legtöbb harmadéves fiút. Annyira kiismerhetetlenek…nem engedik, hogy közelebb férkőzzön hozzájuk az ember. De mégis van bennük valamit plusz, ami igazán érdekessé és szeretetreméltóvá teszi őket….

Minden egyes kérdénél kínosabbnak érezte a társalgást, de szerencsére jött a felmentősereg. Becsengettek. Rita felugott hirtelen és indult a terme felé, de Zac megfogta a kezét. -Ne menj még! - kérlelte. Nem volt mit tenni, nagyot fújva visszaült és számolta a perceket, és közben azon gondolkozott, hogy mi lehet a baj. Miért nem élvezi Zac társaságát? Miért menekül a fiú előlt? De nem találta a választ. Egész nap ez a gondolatmenet kötötte le, szinte semmi másra nem tudott figyelni.
S végül a sok töprengés meghozta a hatását. Este a barátnőivel a kedvenc kávézójukban ültek és napi trécselésadagjukat végezték.
-Mi a baj, Rita? - kérdezte Natalie aggódva.
-Hmm…azt hiszem bejelentenivalóm van.- kezdett bele a szomorú elhatározásába a lány. -Zac…
-Le akar feküdni veled? Mer akart csókolni? - vágott a szavába Maya.
-Nem!- nevette el magát Rita, majd hirtelen visszatért a komolya hangvétele.-Nos-hosszú csend…miért ilyen nehéz kimondani ezeket az átkozott szavakat?!-szakítok Zac-kel…- Mély csönd. Visszataszító, semmitmondó csönd, ami megingatja Rita határozottságát.
-Biztos vagy benne? Miért? - tesz rá egy lapáttal a bizonytalanságra Maya akinek hamarabb sikerült felébrednie a kábulatból.
-Azt…azt hiszem igen. De ma nem szólok neki, majd csak holnap.
-Aludj rá még egyet és gondold át még egyszer.-nyögte ki nagy nehezen Natalie.

De az a másnapi szakítás nem következett be, sőt, ha Ritán múlt volna, akkor lehet, hogy hetekig nem meri kimondani azokat a szörnyű, bűvös szavakat. Pedig igyekezett szegény. Rengetegszer próbálta rávenni magát, hogy odaálljon Zac elé, és kerekperec elmondja az igazat. Oda is állt, szembenézett vele, de mikor meglátta azt a sóvárgó szempárt, egyszerűen nem volt szive hozzá. Így hát feladta az aznapi szakítási próbálkozásokat és azzal nyugtatta magát, hogy majd holnap megpróbálja. Mivel nem járt sikerrel, a mit sem sejtő fiú járt utána, kereste a társaságát, viszont a lekiismeret-furdalásban szenvedő Rita minden erejével azon volt, hogy messze elkerülje. Végül a probléma megoldotta önmagát. Hiszen a fiúk sem olyan együgyűek ilyen téren, mint ahogy mi azt gondolnánk. Zac végre rájött arra, hogy nincs minden rendben Ritával, és meg kéne tudni, hogy mi a baj. És természetesen nem csak nekünk, lányoknak vannak legjobb barátnpi, akikkel kibeszélik az élet dolgait, hanem a fiúknak is van mit megbeszélniük. Zac, és legjobb barátja, Tom hosszas beszélgetést tartottak az ügyről, melynek a vége az lett, hogy Ritával semmi gond, csak fáradt, és lehet, hogy otthon történt valami gond. Ezután mindketten nagyon büszkék voltak magukra, hogy sikerült megoldaniuk a női lélek rejtelmeit.
Másnap Rita gondterhelten lépett be az iskola ajtaján azzal az elhatározással, hogy ma bármi áron, de szakít Zac-kel. Egész nap nem látta a fiút, és amikor egyik óra után odaszaladt hozzá Zac, majd kiugrott a szíve ijedtében.
-Szia Rita! Ráérsz órák után?-kérdezte Zac félelemmel a hangjában.
-Szia! Nem érek rá. Órám lesz estig.- tért ki a randi alól Rita.
-Meddig? Beszélni szeretnék veled. -erősködött Zac.
-Nyolcig.-fogta rövidre Rita és megszaporázta lépteit.
-Nyolckor várlak a Novelle-nél! Nagy a baj? -aggódott Zac és fejében már le is játszódott, hogy fogja megvigasztalni a barátnőjét.
-Eléggé.-válaszolt Rita, és elviharzott.

Nyolc óra. A főtéren álló toronyóra mutatója hangosan kattant egyet, majd ütemesen harangozni kezdett a gépezet. A ricsajtól felriadt galambraj röppent fel, egy pillanatra eltakarva a világító Holdat. Ilyen volt az a január 7-ei este, A sarki kávézó ajtajánál egy fiú állt magányosan. Percenként az órájára tekintett. Egyszer csak megjelent egy lány, és együtt bementek a kávézóba.
-Foglaltam asztalt, gyere, üljünk le! - invitálta be Ritát Zac barátságosan.
-Igazán nem kellett volna, nem maradunk sokáig.- húzódozott Rita. leültek az egyik sarokba, oda, ahol Rita kedvenc helye van. Ez még jobban elkeserítette a lány szívét, hogy egy ilyen tökéletes helyen kell valakinek összetörni a lelkét.
-Szóval….nagy a gond?-fordította komolyra a szót Zac.
-Eléggé nagy, már mondtam. Nem bírom tovább, Zac!
-Ha nem bírod tovább, akkor tegyél ellene!
-Próbálok, de…..nem akarok megbántani senkit. Olyan hülye vagyok…magam sem tudom, hogy miért teszem.-Rita annak a tudatában beszélt Zac-kel, hogy a fiú tudja, hogy mi a helyzet. Csodálkozott is, hogy jó a kedve a srácnak. -Biztos bennem van a hiba. Én ezt nem tudom tovább csinálni.
-De mit?-értetlenkedett Zac, Kezdte azt hinni, hogy itt nem családi dologról van szó.
-Ne haragudj!-Rita felállt és elviharzott sírva. Hazáig meg sem állt.

Hát így ért véget Rita és Zac csodás szerelme….

Rita szerencsés lánynak mondhatja magát. Okos, megnyerő külsejű, kellemes humorú lány, akinek sokminden megadatott az életben. Egy valamit leszámítva: nem volt szerencséje a férfiakkal. És hát mint minden buta ember, ő is azzal törődik, ami nincs meg, és “hiányzik a boldogsághoz.”
Pedig ez butaság. Igaz, nincs definíció a boldogságra, és nem írtak könyvet “Útmutató a boldogság megtalálásához”(pedig biztos best-seller lenne) de úgy gondolom, mégis megtalálhatod azt, amire igazán vágysz. Sok ember úgy gondolja, hogy tökéletes harmónia akkor lesz az életében, ha összeszed egy csomó pénzt és ennyi. A boldogság nem megvásárolható. A boldogság relatív.
Szerencsére Rita nem egy ilyen ember. Jogos a felháborodása, hogy neki miért nincs szerencséje a fiúkkal. Hiszen egy partner, egy lelkitárs életünk legfontosabb meghatározója. De azért egy 16 éves lánynak elég korai még élete párján gondolkodni, nemde?
Rita az Oldstaff Gimnázium másodéves tanulója. Szereti ezt az iskolát, mert kicsit barátságos, és mindenki megmutathatja, hogy mire képes. Ezt Rita ki is használja, ugyanis fuvolázik redszeresen a helyi fuvolatanárnál. A zene különös módon nagyon közel álll hozzá. A szülei sosem zenéltek, sőt szinte ellenszenvvel fordulnak a komolyzene irányába. Igazi rockrajongók…
Na de térjünk vissza ahhoz a bizonyos problémához: a fiúk. Tudni érdemes, hogy Rita mindig bele van volondulva valakibe. Ennek ellenére eddig egyetlen fiú volt, akit a barátjának nevezett és kézenfogva sétált vele a tengerparton. Valamint volt még egy fiú, de Ritán kívül erről senki nem tud…még én sem….

Ez a történet egy januári, nem túl derűs napon kezdődik. Rita boldogan, de némi félelemmel a lelkében lépett be a suliba, ahol a téliszünet után újra elkezdődött a tanítás. Már két hete nem látta Zac-et, az első hivatalosan nyilvántartott pasiját, és eléggé izgult, hogy mi fogja őt várni. Zac-cel két hónapja voltak együtt, de ezalatt semmi számottevő nem történt. Ez tény- na és a Zac nélkül eltöltött idő - elég volt ahhoz, hogy egyre jobban kiábrándítsa Ritát. Az elején még minden mesés volt, rózsaszín felhő vette körül a szerelmespárt, de mostanra ebbl csak egy-két világos felhőfoszlány maradt. A téli szünet alatt gyakran gondolkozott rajta Rita, hogy milyen rossz, mert nem látja Zac-et és milyen jó lesz, ha találkoznak, és mennyi mindent fognak csinálni. De amint belépett az osztályterembe Rita, realizálódott benne minden. Hahó!! Ez itt a valóság!! Köszöntötte osztálytársait, és megölelte két legjobb barátnőjét, akik kitörő örömmel rontottak felé, Natalie-t és Maya-t.

Első útjuk a lánymosdóba vezetett, ahol szokás kitárgyalni a legfontosabb kérdéseket. Most is ez történt. Maya és Natalie egyből nekitámadtak Ritának, hiszen a személyes feladatuknak tartják Rita pasiügyeit rendbentartani. Hát nem fantasztikus barátnők???
-Na mi a helyzet Zac-kel?- szögezte a kérdést kertelés nélkül Ritának Maya.
-Nem tudom, még nem találkoztam vele…- mondta kicsit szégyenlősen Rita, és titokban bevallotta magának, hogy befele jövet olyan útvonalat választott, hogy még csak véletlenül se találkozzon Zac-kel. Félt tőle, de miért?
-Hát akkor mit ácsorogsz itt?! Kifele, a 16-os előtt vár a herceged! Órán beszámolót kérünk!- nézett össze a két “védőangyal”. Elkerülhetetlen volt a találkozás. Kedvetlenül kivánszorgott Rita a mosdóból, aminek ajtajánál már várta Zav a tőle megszokott szégyenlős “nem-tudok-betelni-veled” mosolyával. Melléoldalgott Rita, és beszélgetni kezdtek. Nem nézett a fiú szemébe, mert észrevette, hogy a félelme beigazolódott. Mikor meglátta Zac-et, nem kezdett el hevesen dobogni a szíve és menthetetlenül vigyorogni, hanem csak az járt a fejében, hogy “Jaj ne.”

Üdvözlünk új bloglog blogodban